Trófeák - füttyök nélkül is
A vasúti hangfelvételezéshez használt technikát a hosszú évek folyamán sok minden másra is használtam. A zenélést ezek közt talán említeni sem érdemes, hiszen ez értelemszerű. Két évtizede viszont, amikor a számítástechnika még nagyjából a Commodore 64-nél tartott, nagyobb „szám” volt, ha egy amatőr házi stúdióban egynél több HiFi magnó is előfordult. Ha gazdájuk bánni is tudott velük, lehetőségek széles skáláját nyithatták meg előtte. Ahol viszont ezek lezárultak, az éppen a vasúti hangfelvételezés volt. Ennek feldolgozása már nem ment volna a számítástechnika belépése nélkül.
Ma is hű társam, a WM D6C, eredeti, tartozék fejhallgatójával.
Ha számlálójával a kerékpáron megtett kilométerek is
mérhetők lennének, ez a példány garantáltan
bekerülhetne a Guinnessek könyvébe
Mint a legtöbb szülő én is igyekeztem gyermekeim kiskorából elmenteni, amit lehet. Akkoriban a videózás az átlagpolgár számára, mint nekem is, még nem volt elérhető, de a fényképezést már ki tudtam egészíteni szerkeszthető, minőségi hangfelvételezéssel. Ezek persze így is csak saját emléknek alkalmasak, de akad közöttük néhány olyan is, amilyet a nyolcvanas évek közepe táján mások nem sokan készítettek. Ilyenek pl. a balatoni fürdőcskézéseknél, vagy családi kerékpártúrákon, a ruhám ujjába rejtett mikrofonnal a gyerekülésen csipogó fiókáimról készült felvételek, akik ilyenkor a rendkívüli élmény hatása alatt általában rendkívülit is alakítottak.
Termékenyebb "füttyvadász" korszakomban, a nyolcvanas évek második felében, állathangokat is gyűjtöttem, itt említett kiruccanásunk alkalmával pl. egy érchegységi birkafarm kórusáét is megörökítettem. Aztán jónéhányszor egykori koromfekete macskánk egyes műsorszámait is (aki egyébként a világ legjátékosabb macskája volt), pl. olyan különleges események alkalmával, mint a fürdetés, vagy autózás, amiket mérhetetlenül utált (természetesen nem szórakozásból csináltuk ezeket vele, előfordultak kényszerhelyzetek). De azt is több jelenet tanusítja, hogy mennyire imádta a Gazdit; pl. fogadtatás több napos távollét után. (Egy kis ráadásként nemrég az újabb technikával is készítettem állathang felvételeket, amire a balatonparti tavasz ihletett: pl. éjszakai béka- és fülemilekoncert)
A másik analóg, kazettás rögzítőm, egy AKAI GX-R88
De mint zenebarát, ezidőtájt több kórustalálkozón és orgonahangversenyen is bevetettem a hordozható technikát, a vártnál jobb eredménnyel, sőt egyszer a nyolcvanas évek közepén egy világsztár rock-együttes budapesti koncertjén is készült vele néhány zugfelvétel. Jól jött számos értekezleten, ahol az egyszerű diktafonok által biztosított beszédérthetőség elégtelen lett volna, az ezredfordulón pedig két évig a néhai váci Madách Rádió riporteri felszereléseként is működött, ahol zenei rendezvényeken készült élő felvételek bejátszandó hangmontázsainak rögzítéséhez is alkalmasnak bizonyult.
TABU, az élő rögzítő, aki ugyan csak "diktafon minőségű",...
Egyszer aztán adódott egy másik publikálásra érdemes téma is. Húgom, aki alighanem a világon is az egyik legnagyobb állatbarát, egy szép napon egy jákó szürkepapagáj gazdája lett. A jákóról köztudott, hogy az állatvilágban az egyik legjobb hang- és beszédutánzó. Kb. egy éves korára ennek TABU is fényes tanújelét adta, melynek egyenes folyománya lett, hogy a vasúti hangfelvételezési holtszezonok (ősztől tavaszig tartó) hónapjaiban a technika sokszor nem a síneknél, hanem a kalitka mellett van szolgálatban. Hogy a két szolgálat keretében készültek közül melyik gyűjtemény műsorszámaitól dobták már el többen az agyukat, az valószínűleg soha nem fog kiderülni, de egy biztos: szerencse, hogy a két műfaj egymásnak nem versenytársa.
... ám a kedvére való zenére olykor táncol is.
Természetesen az utóbbi gyűjteményből is kínálok egy kis ízelítőt. Tabu dumáit (melyek kedvéért Húgom is kitanulta a hangszerkesztés fogásait), egy szintén felsőfokon „állatbarát-nője” vette fel honlapja repertoárjára. Kommentár helyett annyit, hogy ha valakinek a vasúti jelenetekről készült hangportréim nem nyújtanának kielégítő élményt - de ha igen, akkor is - kattintson ide, majd (belépés után) a „Tabu dumái”-ra. Ezt még senki nem bánta meg…