A módszer
Mindaz, amit e lapon és almenüibent összeállítottam, nyolcvanas éveink igényei, fejlettségi szintje és lehetőségei tükrében értékelendő. (Minden saját „kútfőből” származik, szakirodalmat nem használtam hozzá.)
A mai technikában már sokkal inkább otthon lévő fiatalabbak számára a téma vonatkozásában azonban az idő múlásával egyre érdekesebb lehet olyan műszaki problémákat megismerni, amelyek jelen sorok írásakor már a „múlt századé” voltak. Ahhoz, azonban hogy az akkori feltételek mellett az akkori technikából kihozhatót a vasúti hangfelvételezés rendhagyó körülményei között is kihozhassam, e problémákat is akkor kellett megoldanom.
Amikor elkezdtem, az alkalmazott technika még természetesen csak analóg lehetett. Bár elektroakusztikai szakmai körökben az analóg mágneses hangrögzítés kazettás változatáról abban az időben még megoszlottak a vélemények, a professzionális kategóriában számomra ez volt elérhető. Sok év elteltével azért megelégedéssel látom, hogy az alkalmazott technika eredendő problémáival együtt sem jártam rossz úton. De ehhez azért a digitális technikát is meg kellett később „kóstolni”. Az eredetileg alkalmazott rögzítőt (Sony WM D6C) felújítva még ma is használom, bár a főszerep ma már nem az övé, annak ellenére, hogy problémák, ha a vasút környékén használjuk, azért a digitális technikával is akadnak.
Az idő persze nem áll meg. A gyűjtemény készítéséhez alkalmazott eredeti technika belátható időn belül ugyanúgy a múlté lesz, mint a vele készült felvételek alanyai. Amatőr munkám ezért alighanem csak akkor lesz időtálló és a távolabbi jövőben is értékelhető, ha gyűjteményem születésének módja megfelelően el van dokumentálva, abból színvonala – gyengéivel együtt – megállapítható, vagy kikövetkeztethető.